A láncfűrészes mészárlás igazi kultuszfilm, az egyik első slasher, és mai szemmel is élvezhető, több mint negyven év távlatából is. Azonban Bőrpofát és családját szépen lassan a sárba döngölték. Ám eljöve az úr 2003. esztendeje, Marcus Nispel egy német fickó került a rendezői székbe, aki ezelőtt videoklipekkel foglalatoskodott. S hogy milyen lett a végeredmény? 

Fekete-fehér, áldokumentarista felvételekkel indít a film. Aztán visszautazunk az időben és megismerjük a film főhőseit: Morgan (Jonathan Tucker), Pepper (Erica Leerhsen), Andy (Mike Vogel), Kemper (Eric Balfour) és Erin (Jessica Biel). Mexikóból tartanak hazafelé, útjuk Texason át vezet. Jól szórakoznak a nagy semmi közepén, amikor véletlenül majdnem elütnek egy láthatóan meggyötört fiatal nőt (Lauren German), akit felvesznek, és megpróbálják egy korházba juttatni. A lány összefüggéstelenül beszél, majd pisztolyt húz elő a lába közül, szájába helyezi és tüzel. Hőseink bepánikolnak, de továbbhajtanak, és a közeli tanyán próbálnak segítséget kérni. Segítségül viszont egy rendkivül agresszív, furcsa sheriffet (R. Lee Ermey) kapnak és eljutnak a Hewitt ingatlanhoz is, ahol közben feltűnik Bőrpofa (Andrew Bryniarski) is, aki elkapja egy vágóhídi pöröllyel Kempert. Majd Erin és Andy a srác keresésére indulnak, azonban ami ezek után következik az maga a horror... 

Egyértelműen a legnagyobb slasher filmek közé tartozik az 1974-es Texasi láncfűrészes mészárlás, amely egy sok epizódot megélt franchise első felvonása volt. Hol jobb, hol rosszabb epizódok készültek Bőrpofához. 2003-ban úgy döntöttek Hollywoodban hogy illene már egy kreatív, talpraesett és méltó darabot készíteni a kedvenc láncfűrészes mészárosunkról. És így esett a német Marcus Nispelre a választás, aki ráérzett arra hogy milyen az igazi Bőrpofa vagyis robosztus, elmebeteg, és agresszív. A család pedig teljesen megújult. Itt van a családfentartó Luda May Hewitt, aki a BBQ nevű lepusztult benzinkúton dolgozik, ahol szabályosan rothadófélben lévő húsokat árul a megzöldült üvegű hentespultban, és két fia Hoyt - aki egy pszichopata sheriff - és Thomas Hewitt vagyis Bőrpofa. Valamint van egy kerekesszékes öregember, akiről sajnos nem tudunk meg semmi konkrétumot. És van még pár kellően örűlt rokon. 

A texasi láncfűrészes azért jó felújítás, mert tud tisztelegni az eredeti előtt. Gondoljunk csak a kampóra akasztgatós jelenetekre. Valljuk be azért ráfért az imidzsváltás szegény Bőrpofára. Sőt sokszor már lúdbőröztem a jelenlététől. A vérengzést tekintve nem esik túlzásokba a film, ez nem is baj, sőt, itt inkább a szereplők lelki megkínzásán van a hangsúly. A színészek egytől-egyig remek alakítást nyújtanak (elsősorban Jessica Biel kisasszony és R. Lee Ermey). Meg kell említeni a film fakó képvilágát és az ügyes fényképezést amely már az első percekben megteremti az iszonytató légkört.

Bár a film nem mutat újat a témában, és a történet is klisés, a végeredmény mégis remek lett. A stábból mindenki beleadott apait-anyait, hogy egy korrekt és felejthetetlen felújítást készítsenek a kannibál családnak. Egyébként érdekesség hogy a filmben egyáltalán nem említik meg kannibalizmust. Feszültség végig jelen van, mindenképpen a jobb horrorfilmekhez sorolnám! Egy tökéletes, félelmetes, és hangulatos film a Texasi láncfűrészes, mindenképp meg kell mindenkinek tekintenie legalább egyszer! 10/10 

Tobe Hooper büszke lehet magára, hiszen az első láncfűrészes filmjével történelmet írt. Az elsöprő sikerek után Hooper egyhamar hollywoodi iparossá vált. Majd 1986-ban leforgatta a mestermű folytatását. A TCM 2 szöges ellentéte elődjének. Ami azért is furcsa mert a rendező egy és ugyanaz. A láncfűrészes mészárlás továbbgondolása az ízlésbeli határokon bakanccsal tipró fekete komédia, amely egyenesen fetreng a kegyetlenségben és a gore-ban.

Az első részben megismert Bőrpofa (Bill Johnson) visszatér, valamint Drayton Sawyer (Jim Siedow) a szakács. Az új tag pedig nem más mint az első rész idején Vietnámban állomásozó katona, aki egyébként a stoppos ikertestvére, Chop Top (Bill Moseley). Sajnos a család a nem éppen szokványos hobbijával túlságosan magára vonta a hatóságok figyelmét, ezért egy elhagyatott vidámparkba fészkelik be magukat. Azonban továbbra is kilátogatnak a városba, sőt Drayton, a szakács chilibe darálja az áldozatait, majd versenyeket nyer. Közben egy bosszúszomjas ranger, Lefty Enright (Dennis Hooper) aki az előző részben meggyilkolt Franklin és Sally nagybátyja, valamint egy rádiós, Vanita Brock (Caroline Williams) útja kereszteződik Bőrpofával.

A filmben már nem operálnak annyira brutális elemekkel, mint az előző részben. A történet pedig kész káosz se eleje, se vége. Viszont itt talán még erősebb a társadalomkritikai felhang, mint az előzményben, az öreg folyamatos zsörtölődései, és beszólásai teszik érdekessé az egyébként dögunalmas filmet. A féldokumentarista hozzáállást lecserélte Hooper egy másfél óráig tartó, szinte sosem pihenő hullámvasútútra. Sehol sem lehet érezni az első rész sivár, és realista hangulatát.

Azonban a fináléra jutó Hooper és Bőrpofa közti összecsapásra nincs más szó mint a ,,fantasztikus''. Külön szót érdemel a filmzene, amely arra mutat hogy, Tobe a másodperc egy töredékéig se vette komolyan ezt a folytatást. Sajnos, ezért a box office eredmény egy szép nagy bukta lett. Muszáj megemlíteni Tom Savini effektjeit, némelyik olyan reális és szadista mód fantáziadús, hogy gyakran kimondottan undorító. Összeségében a filmnek remek a hangulata, és elég vad, azonban a család olyan mint egy bohóc. És gyengén, lassan indul be a történet. Én annyit mondok, egy próbát mindenképp megér, könnyen lehet hogy ez lesz az új kedvenced. 6/10 

Áldozatára váratlanul csap le a görnyedt testalkatú mészáros, majd a holtestet behúzza egy helyiségbe. Majd később újra lecsap... egy lányt felakaszt egy kampóra. Ezután nekilát láncfűrészével a holtestek eltűntetésének. Majd a tüzes Augusztusi éjszakába vadászni indul. Kiről lehet szó? Hát persze hogy Bőrpofáról! Lássuk, mit dobott össze minimális pénzből a Tobe Hooper-Kim Henkel páros! 

Néhány fiatal, Sally Hardesty (Marilyn Burns), és rokkant öccse Franklin (Paul A. Partain), valamit három barátjuk, Kirk (William Vail), Pam (Teri McMinn) és Jerry (Allen Danzinger) egy kisbuszban utazik nyáron Texason keresztül. Hogy mi ebben a hasznos? Kénytelenek beugrani egy isten háta mögötti temetőbe, ahová Sally és Franklin nagyapja lett elföldelve. Ugyanis pár zizzent előásta a papát is, több holttestel együtt és mindenféle elmondhatatlan dolgot műveltek vele. Majd később a nyugis utazásba belerondít egy fura stoppos (Edwin Neal), akinek egyébként sem megnyerő a külseje, a képén egy szép hosszú, rojtos szélű nyílt seb virít, a haja zsíros és a ruházata megviselt. Szerencsére megtudnak szabadulni az elmeháborodott stoppostól, azonban az megjelöli a kocsit. A megpróbáltatások során végre odaérnek a testvérpár nagyapjának a házához, hogy majd nagy bulit rendezenek. Ám a társaság tagjai kezdenek eltünedezni. Mind azután, hogy átmentek a szomszéd lepusztult birtokára. Majd kicsivel később a fiatal, szép és kedves Sally és a rokkant öccse elindulnak a többiek után, ám ekkor Leatherface (Gunnar Hansen) előront a sötétségből. Sally túléli a találkozást, azonban a java még hátra van... 

Tobe Hooper Bőrpofát és elfajzott családját úgy szabadítja ránk, hogy abban nincs köszönet. Már a kezdő stáblista megteremti az iszonytató légkört. Olyan borzalamas, idegtépő, percről percre egyre jobban felkelti az ember legbelsőbb zsigeri félelmét. Nem sokkal később, miután nagyjából megbarátkoztunk a főszereplőinkel, megjelenik a stoppos és ekkor már sejti a néző mire számítson. Koszlott benzinkút, karóra felkent rothadásig aszalódott férfi, a rádióbol pedig borzalmas halálhírek sorjáznak. Az egész olyan mintha egy lidérces álom lenne... Semmi természetfeletti halandzsa, csak egy egyszerű eseménysor, ami még a valóságban is megtörténhetne. 

Maga a stílus amelyben fogant a film, már-már dokumentarista felfogásban készült, csak gondoljunk az operatőri munkára. Az egész olyan faragatlan, piszkos és nyugtalanító. Rettentő mód tetszett a képi világ, amellett még a háttérzörej is, amely rendkívül passzolt a képekhez. A cselekmény akkor kezd igazán mocsokmód nyomasztóvá válni, amikor az utolsó életben maradt lány fogságba kerül, és asztalhoz ültetik egy velejéig rohadt lelkületű családdal. Nincs szó arra, hogy ez a jelenet mennyire beteg. A finálé pedig a sírásba fulladó, hisztérikus nevetéssel, és Bőrpofa táncával a felkelő nap sugaraiban, frenetikus! 

Maga az összkép, és a film atomszférája brutális. Évtizedek múltán is hatással vannak a befogadóra. A puszta örűletnek csodálatos mesterműve. Piszkosul hatásos! Nézd meg, és kész! Nincs annyi pozitív jelző a világon, amely elég lenne a filmnek. Minden idők egyik legnagyobb, és leghatásosabb horrorfilmje! Tobe Hooper nyugodjon békében, rengetegen szereték a filmed, és szeretni fogják. Zseniális alkotás, nem meglepő módon nálam 10/10!